Ki volt Clemenceau magyar menye?

A pályatársai által „Tigris“-nek nevezett államférfi a magyarság köztudatában a közelmúlt legnagyobb történeti tragédiájaként rögzült trianoni békeszerződés kulcsfigurájaként ismert. A történelmi mítosz szerint Clemenceau azért volt anynyira ellenséges a magyarokkal szemben a béketárgyalások során, mert 1873-ban született Michel fiának házassága a magyar Michnay Idával hamar megromlott, és válással végződött. Bár az ember a múlt meghatározó történelmi eseményeit a mai kor általános eseménysorozatain keresztül próbálja visszavezetni és bizonyítani saját elméletének megdönthetetlenségét, a történelmi forrásokkal napi kapcsolatban álló kutatók többször fanyar mosollyal veszik tudomásul az itt-ott felbukkanó hasonló történelmi szenzációkat.

De ki is volt tulajdonképpen Michnay Ida, akinek Georges Clemenceau későbbi francia miniszterelnök Michel nevű fiával történt sikertelen házasságával hozzák kapcsolatba a trianoni tragédiát? Erre a kérdésre próbálunk részben választ adni és kiigazítani azokat az apró tévedéseket, melyeket az említett írás tartalmaz.

A nemesi származású és ágostai evangélikus vallású Michnay család gyökerei a történelmi Árva és Liptó vármegyébe vezethetőek vissza. A korabeli forrásokban Mrnkovics, ill. Michna alakban is találkozhatunk a család nevével. Nemességét a 17. század közepén, 1655-ben III. Ferdinánd királytól kapta.

Michnay Jenő a dualizmus polgári fejlődésének eredményeként került negyvenévesen 1877-ben a Mátyusföld szívé-be, Galántára. Édesapja, Michnay Endre (András Dániel, 1804–1857) a család legnevezetesebb tagjaként ismert. A reformkor egyik neves pedagógusa, a pozsonyi evangélikus líceum rektora volt. Ugyanakkor jogtudósként és statisztikusként is kivívta kortársai elismerését. A szlovák történettudomány Michnay Endre felsorolt erényei mellett kiemeli, hogy a pozsonyi líceumban létrehozott cseh–szlovák társaságnak rövid ideig elnöke is volt. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején annak ellenére, hogy a líceumban szoros kapcsolatban állt a szlovák nemzeti mozgalom későbbi jeles képviselőivel, nem támogatta azok törekvéseit. Fia, a már említett Jenő 1837-ben született Modorban, ahol édesapja az evangélikus gimnázium igazgatója volt. A jogakadémia elvégzése után köz- és váltóügyvédként tevékenykedett Pozsonyban. 1865. június 8-án Somorja város tanácsa a volt szabad királyi város főjegyzőjévé választotta. A város közigazgatásának legfontosabb láncszemét képező hivatalt csak rövid ideig, 1867 júniusáig viselte. Ezt követően visszatért Pozsonyba, és itt a vármegyei tisztújítás során megyei telekkönyvi előadóvá választották meg. Tíz éven át állt a vármegye szolgálatában. 1877-ben kapott kinevezést a galántai járásbíróság élére mint királyi járásbíró. Röviddel azután, hogy a Mátyusföld szívébe került, 1879. június 19-én házasságot kötött a nála 22 évvel fiatalabb pozsonyi, izraelita származású Birnbaum Emíliával. Házasságuk során 7 gyermekük, 4 fiú (Árpád, Rezső, Gyula, Jenő) és 3 leány (Ida, Gizella, Margit) született.

Galánta, a mezővárosi rangból kisközséggé süllyedt járási székhely társadalmi életében jelentős szerepet vállaló Michnay Jenő 27 évig, 1904-ben történt nyugdíjaztatásáig állt az 1872-ben létrehozott járásbíróság élén. Csaknem harminc évig a katolikus többségű kisváros társadalmi-kulturális életének egyik zászlóvivője volt. A vallásilag és társadalmi szerkezetében is megosztott városkában evangélikus származása ellenére, fiatal értelmiségiként aktívan részt vett az 1875-ben Bertalanffy János által alapított és irányított Társaskör (Kaszinó) munkájában. A járási székhely és a környező települések társadalmi elitjét – a környék földbirtokosait, nagybérlőit, hivatalnokait és értelmiségét – tömörítő Társaskör rendszeres időközökben estélyeket, jótékony célú bálokat, történelmi tárgyú és szépirodalmi felolvasásokat rendezett tagjai számára. Ők hozták létre a városka első nyilvános könyvtárát is. A Társaskör elnöki tisztét 1892-től 1906-ig Michnay Jenő töltötte be. A Társaskörön kívül a városkában az ő nevéhez fűződik a helyi Önkéntes Tűzoltók Testületének (ÖTT) létrehozása, megszervezése. Galántáról való távoztáig annak tiszteletbeli elnöke volt. Bár azt gondolhatnánk, hogy Galánta közéletét a 19. század utolsó évtizedében a társadalmi harmónia jellemezte, ez közelről sem volt így. A társadalmi ranglétráról lecsúszott, befolyását vesztett köznemesség tagjai és a feltörekvő értelmiségi réteg között, illetve az egyes társadalmi csoportokon belül kialakult feszültségek több szempontból hátráltatták a járási székhely fejlődését. A pártoskodás, a kisstílű politikai csatározások főleg a országgyűlési képviselő-választásokat megelőző időszakokban alaposan felkavarták az amúgy bágyadt helyi közéletet. A Szabadelvű Párt, a Függetlenségi Párt és a Néppárt választási küzdelmei külön fejezetet érdemelnének. Michnay és a környék dzsentri rétege a Szabadelvű Párt mögé sorakozva gróf Esterházy Ernő politikai ambícióit támogatta, aki 1903-ban több eredménytelen kísérlet után mint a galántai választókerület képviselője végül is bekerült a pesti képviselőházba. Galántán Michnay volt a párt egyik vezéregyénisége.

Michnay Ida a hét gyermek közül másodikként látta meg a napvilágot, Galántán. Az 1882. május 9-én született gyermeket a felsőszeli evangélikus tiszteletes az Ida-Erzsébet-Bertha névre keresztelte. A kortársak szerint felettébb csinos leány a szülők oldalán több társas rendezvényen vett részt a városkában. Szerelmének elnyeréséről több környékbeli ifjú is ábrándozott, ő azonban az 1890-es évek legvégén a szomszédos Diószegre került fiatal Clemenceaut választotta. Michel Clemenceau feltételezésünk szerint 1898-ban került Diószegre, azután, hogy az 1873-ban alapított bécsi székhelyű Diószegher Oeconomie, Zucker- und Spiritusfabriks részvénytársaságot (Diószeghi Gazdaság, Czukor- és Szeszgyár r.t.) feloszlatták, és Magyarországra költöztették. Az Északnyugat-Felvidék egyik legnagyobb ipari létesítményének fő részvényesei a lajtántúli Gutmann és a Kuffner család tagjai voltak. Az 1896-ban nemesi rangot szerzett Kuffner Károly vezette cukorgyárban nyert alkalmazást a francia vegyészmérnöki diplomával rendelkező Mihel Clemenceau. A két fiatal feltehetőleg a galántai Társaskör vagy a diószegi cukorgyári alkalmazottak Kaszinójának egyik rendezvényén talált egymásra, ugyanis a két egyesület tagjai, pártolói kölcsönösen látogatták egymás rendezvényeit. Kapcsolatuk kialakulásában azonban közrejátszhatott az a tény is, hogy Ida öccse, Jenő szintén a cukorgyár hivatalnoka volt. A helyi sajtó 1900. szeptember második felében közölte a szenzációs hírt, hogy Clemenceau Mihály cukorgyári tisztviselő eljegyezte a galántai járásbíró 18 éves lányát, Michnay Idát. Ezt követően az ifjú pár több estélyen és jótékony rendezvényen vett részt Galántán és Diószegen. Amilyen nagy szenzációval adott hírt a helyi sajtó az eljegyzésről, meglepő, hogy még egy rövid hír erejéig sem tudósított a következő évben történt házasságkötésről. A 28 éves Mihály és a 19 éves Ida 1901. június 2-án mondta ki a boldogító igent a galántai anyakönyvvezető előtt. A násznép között ott volt a Michnay család több tagja, a járás és a megye közéletének néhány neves képviselője.

Ida házassága merőben különbözött a húgaiétól. Mindkettőt ugyanis a járásbíróság tisztviselői vették feleségül: Gizellát Füzesséry György járásbírósági aljegyző, Margitot Kesztler Tivadar, későbbi járásbíró. Az ifjú pár az esküvőt követően rövid ideig Galántán tartózkodott, majd Trencsénteplicre költözött. Itt született első gyermekük 1902-ben, aki nagyapjáról a Georges nevet kapta. A családi emlékezet szerint a Tigris ekkor látogatta meg először fia családját Magyarországon. Az ifjú Clemenceau családjával hamarosan Franciaországba költözött. Második gyermekük, Pierre 1904-ben már ott született. Ida Franciaországban sem tagadta meg magyarságát. Tábori Kornél szerint „A Clemenceau gyerekeket magyar nevelő oktatja, s az édesanyjuk nyelvén éppúgy beszélnek, mint franciául.“ A francia–magyar pár boldog házasságát kettétörte az első világháború. Miután Michel bevonult katonának, Georges Clemenceau az ellenzék esetleges támadásait megelőzve és nacionalista hajlamainak engedve megbontotta a fia és menye házasságát. A két kis unokát Michel tudtával elvette Idától, és egy intézetbe helyeztette el. A házasság ezzel végleg felbomlott.

A válást követően Michel még háromszor megnősült, Ida pedig ápolónőként dolgozott. Később, miután fiai felnőttek, együtt élt velük a Clemenceau család vendée-i kastélyában. Utoljára 1938-ban járt Magyarországon, amikor a visszaemlékezések szerint meglátogatta Galántán élő húgát is. A hányatott sorsú Mme Clemenceau sz. Michnay Ida matuzsálemi kort élt meg. Túlélte 1976-ban elhunyt Georges fiát, s a család elbeszélése szerint 101 évesen hunyt el az Atlanti-óceán partvidékén lévő féole-i l‘Aubraie-kastélyban.

Bukovszky László

Back to main page.