Michnai Gyula, egy tisztiiskolát végzett rokonszenves fiatalember terve zseniális volt. Az asztalosműhelyben géppuskát faragott fából, a megfelelő acél alkatrészeket pedig konzervdobozok darabjaival pótolta. Május 20-án, vasárnap reggel a szabó- és cipészműhelyben, ahol az ávósok vasaltatták uniformisaikat, és rendelték a maguk extra csizmáit a mi csizmáink javítására szánt bőrökből, tetőtől talpig ávós őrmesteri egyenruhába öltözött. Aztán, szemére billentett tányérsapkával hét barátját maga előtt hajtotta a kerítés kapujáig. Ott rákiáltott a sorkatonára: engedje ki őket. A cipészműhely parancsnoka, egy bús képű, fekete férfi, civilben könyvkereskedő, megijedt, és hátraszólt: „Én nem megyek!” – Michnai erre teljes erőből farba rúgta, úgy, hogy kirepült a drótsövény elé. E gesztusával Michnai minden esetleges kétséget eloszlatott. Hét társával együtt kivonult a kapun, és eltűnt az erdő sűrűjében. Csak annyit tudtunk róluk, hogy míniumcsíkos katonaruháik alatt vörös vagy kék mackókat viseltek, amilyenekben odakint parasztok és erdőmunkások jártak. Michnai jó előre lelkére kötötte társainak: ne menjenek haza: a kerítésen túl ki-ki induljon észak vagy északnyugat felé, úgyhogy még az este elérhessék a csehszlovák határt. Aztán forduljanak nyugat felé, kerüljék ki a nagyvárosokat, és igyekezzenek Ausztriába átszökni.

Michnai útja, mint később megtudtam, nem tartott sokáig. Alig pár nappal azután, hogy sikerült megszöknie Recskről, kint volt Ausztriában és hamarosan Frankfurtba ért, ahol a CIA-nél jelentkezett. Az amerikaiak azonnal fogadták, nagy érdeklődéssel hallgatták, de gyanús szemekkel méregették, és még aznap a nyugatnémet rendőrséggel elfogatták, mint szélhámost. Közel fél évig tartották börtönben, és szabadulását kizárólag annak köszönhette, hogy nagynénje Párizsban lakott, és mint Clemenceau fiának özvegye, nem kis befolyással rendelkezett. Amikor kiszabadult, megengedték néki, hogy a Szabad Európa Rádióban beszéljen: feleségem ebből tudta meg, hogy még élek és a recski táborban vagyok. Kosztunk és helyzetünk javulása ezzel a rádióbeszéddel esik egybe. Hogy a CIA Michnaiban csalót látott, és hogy a recski büntetőtáborról (mely Magyarország két neves pontjáról, a Galyatetőről és a Kékesről szabad szemmel látható volt) mit sem tudott, kínos, de nem váratlan jelenség.