Az 1848-as forradalomtól az első világháború végéig

1848 márciusában a forradalmi események elérték Galántát is. A Pozsony megyei alispán jelentéseiből tudjuk, hogy Szereden és a környék más falvaiban már márciusban voltak zsidóellenes megnyilvánulások, zsidó birtokok elleni támadások. Galánta lakossága ettől tartva felfegyverkezett, és így óvta meg a mezőváros biztonságát. 1848 májusából származó híradások az Esterházyak galántai kastélyának elpusztításáról beszélnek.

A forradalmi és a császári seregek 1849 júniusában Galánta környékén, Zsigárd és Pered mellett ütköztek meg. A peredi csata előtt Wohlgemuth tábornokot, a császári seregek vezérét a galántai plébánián szállásolták el. A császári csapatok jelenlétét 1849 májusa és júniusa között a helyi anyakönyv bejegyzései is bizonyítják.

A forradalom leverése után az államigazgatásban jelentős változások történtek. Az 1848-as alkotmányt eltörölték, és Haynau generálissal az élen katonai diktatúrát vezettek be az országban. Az 1850-ben létrehozott, a katonai parancsnokok irányítása alatt álló polgári közigazgatási kerületeket megyékre és ezeket járásokra osztották fel. A megyék és a szolgabírói járások állami hivatalokká váltak. Galánta Pozsony megyébe tartozott, és a szolgabírói járások 1861-ben történt átszervezése után a megye külső járásának lett a székhelye. Az osztrák-magyar kiegyezés után további rendezések zajlottak le a szolgabírói járásokban, amelyek során a galántai járást három körzetre osztották fel, s ennek továbbra is Galánta maradt a székhelye.

A következő fontos reform a bírósági szervezetet érintette. Az 1850-től fokozatosan kialakuló négylépcsős bírósági szervezetet a legalsóbb szinten a járásbíróságok, majd a törvényszékek, az ítélőtáblák és végül a kúria alkották. Galántán is létrejött a járásbíróság.

A mezőváros élén a század hatvanas éveiben a hadnagy, az alhadnagy és a négy esküdt állt, akik ebben az időben még nem kaptak állandó fizetést. Választások az említett tisztségekbe évenként történtek. A mezőváros vezetésében 1872 júliusában álltak be változások, amikor is az 1871-ben kiadott 18. sz. törvénycikkely alapján új választásokat tartottak. A nagyközségek közé besorolt Galánta élére húsz tagból álló képviselőtestület került, amelynek felét virilisták (a legmagasabb adót fizető személyek), a másik felét választott tagok alkották. A korlátozott választójog alapján 1872. július 25-én megejtett első választásokon 112 választó vett részt. Augusztus 1-től a mezőváros élén a városbíró állt, aki egyben a pénztárnok, a bíróhelyettes és a jegyző tisztségét is betöltötte. Ezenkívül még egy tizedes és két őr teljesített városi szolgálatot.

A mezőváros hosszú távon anyagilag képtelen volt ekkora hivatali apparátus fenntartására, ezért 1872. október 27-én Galánta, Taksony, Hodi és Nebojsza képviselői elhatározták, hogy közösen alkalmaznak körjegyzőt, akinek Galánta 400, Hodi 80, Taksony 200 és Nebojsza 60 forint évi fizetést folyósított. 1875-ben Galántát már csak a kisközségek sorában jegyzik. Századunk elején tett kérelmét a nagyközségi státusba való visszahelyezés iránt a belügyminisztérium elutasította.

1872-től a községi képviselőtestületi választásokat négyévenként tartották.

A már említett hivatalnokokon kívül 1879 áprilisától közgyámot is választottak. 1886 után ez a tisztség kibővült, így alakult ki a körzeti közgyám tisztsége.

1872 és 1918 között (az 1917-es esztendő kivételével) a községi képviselőtestület - ahogy a körülmények megkövetelték - évente többször ült össze. Az ülések tárgyát főleg a mezőváros költségvetése és az elszámolások képezték, megtárgyalták a felettes hatóságok leiratait, a község utcaképét érintő kérdéseket, de az iskolaügy, és főleg a járványok idején az egészségügy problémái is napirendre kerültek.

Többévi törekvés után 1886-ban Nagyszombatból átkerült a telekkönyv Galántára, és így a bíróság jogosulttá vált a telekkönyvi ügyvitel végzésére. Az adóhivatalt is áthelyezték Szeredről Galántára, ahol 1902. október 1-jén kezdte meg működését.

A múlt század hatvanas éveinek elejétől működött a postafiók, később önálló postahivatal, majd 1913. szeptember 1-jén a vasútállomáson megnyílt egy további postahivatal.

A mezővárosban közjegyző is tevékenykedett, de működött toloncállomás is, ahol 1885-ben két, 1906-ban három csendőr állt alkalmazásban.

A mezőváros képe az 1848 és 1918 közötti időszakban jelentősen megváltozott. A hetvenes évek elején megkezdték az utcák rendezését. A házak előtt átjáróhidak készültek, rendezték az árkokat, és kötelezték a háztulajdonosokat a járdák kővel való felszórására. A közutak nagyon rossz állapotban voltak. A főutcát a hetvenes évek elején rendezték. A főutcát a vasútállomással összekötő utcát (1902-től Kossuth Lajos utca) kikövezték, és 1902 szeptemberében adták át a forgalomnak. A városi közutak további rendezése során készült el az Új utcai úttest, és 1909-ben megkezdték a Kossuth Lajos utcai járdák aszfaltozását.

A városi képviselőtestület már 1875-ben felvetette az utcák közvilágításának kérdését, amely 1876 végén valósult meg. A csaknem 500 öl hosszú főutcát 14 petróleumlámpa fénye világította meg. Az utcákon összesen 21 lámpát helyeztek el. A közvilágítás villamosítása 1909 novemberében valósult meg.

A városszépítés szerves részét alkotta a zöldövezetek kialakítása és a fásítás. E célból létesült 1875-ben a községi faiskola, amely 1910-ben járási hatáskörű lett.

A múlt század végén és századunk elején Galántán emelt épületek közül említést érdemel a pozsonyi Milch építész tervei alapján felépült zsinagóga, majd az 1905-ben épült községháza, amelyet a nyitrai Tomaček János építész tervezett, továbbá a bíróság épülete, melynek építéséhez a mezőváros csak a telket bocsátotta rendelkezésre, s végül a Hodi felé vezető úton létesített vágóhíd.

A házak számának alakulását Galántán a múlt század közepétől az alábbi tábla érzékelteti:

Év	1864	1869	1880	1890	1910
Házak száma	185	199	183	234	341

A népesség száma a hivatalos statisztikák adatai szerint így alakult:

Év	1869	1880	1890	1900	1910
Lakosok száma	1869	2176	2465	2967	3269

A népesség számának fejlődése 1850-1918 között:

Évek	Születések száma	Halálozások száma	Növekedés
1850-1860	819	654	165
1861-1870	711	653	58
1871-1880	899	625	274
1881-1889	842	638	204
1900-1910	1261	734	527
1911-1918	724	605	119

Amint látjuk, a népesség száma állandóan emelkedő tendenciát mutat, bár néhány esztendőben a halálozások száma meghaladta a születésekét:

Év	Születések száma	Halálozások száma
1853	78	82
1866	62	152
1887	84	95
1916	53	79
1917	57	82
1918	60	117

A lakosság nemzetiségi összetételéről egyedül a statisztikai adatok alapján alkothatunk képet. Galántának 1890-ben 2 465 lakosa volt, ebből 1871 magyar, 345 szlovák, 231 német és 18 más nemzetiségű. Az 1910-ben közzétett adatok alapján 2 933 magyar, 202 szlovák és 115 német lakos élt Galántán.

A hatvanas évek elején Galánta lakosságának többségét napszámosok, földművesek és iparosok alkották. A község határa ebben a korszakban 3 156 katasztrális hold földből állt, ebből 2 692 hold volt a szántó, 195 hold a rét, 228 hold a legelő, 4 hold a nádas és 35 hold a terméketlen talaj. A földtulajdonon öt nagybirtokos és 235 parasztgazda osztozott. Galánta legnagyobb földbirtokosai az Esterházyak voltak, akik még a nyolcvanas években is az egész határ egyharmadát mondhatták magukénak.

Századunk elején a nagybirtokosok táborában megjelenik a Diószegi Cukorgyár Részvénytársaság is. A társaság 1882-ben csak 245 katasztrális hold földet birtokolt, de 1897-ben már több mint 1800 hold föld birtokosa volt. Ez a birtokszerzés is példája a kapitalista termelési viszonyok betörésének a mezőgazdaságba. A további földbirtokosok közül meg kell említenünk Esterházy Bélát és Gülcher Ármint.

A 19. század második felében Galántán is tanúi vagyunk a parasztság elszegényedésének. Századunk elején a mezőgazdaságban dolgozó 260 lakos közül 150 volt mezőgazdasági munkás és 93 cseléd. Nehéz életüket az a tény is bizonyítja, hogy közülük csak tizenhárman laktak saját házukban. A hatvanas évek elején a napszámosok bére a következőképpen alakult: a férfiak 40 krajcárt, a nők 30, a gyermekek 20 krajcárt kaptak. A nyolcvanas évek elején a férfiak bére 40-120 krajcár között mozgott, a nők 30-70, a gyermekek pedig 20-40 krajcárt kerestek.

A mezőgazdaság jelentőségét Galántán az a tény is igazolja, hogy már a múlt században népoktató előadásokat szerveztek. A téli estéken tartott előadásokról az első adatok 1898-ból származnak. A témák különbözőek voltak, így például a gyümölcsfatermesztést, a répatermesztést, a műtrágyák használatát stb. érintették. Az előadók többnyire a nagybirtokok intézői voltak. Az előadássorozat vizsgával végződött. Az első vizsgák 1898. március 20-án voltak, amikor is megalakult Galántán a Járási Gazda egylet.

A mezőváros és környéke számára a mezőgazdaság fontosságát tükrözi továbbá az a tény is, hogy 1913. augusztus 9-10-én nemzetközi mezőgazdasági gépkiállítást rendeztek Galántán. A húsz kiállító többsége külföldi gépgyár volt, így például MacLaren, L. Kemna, J. Case Deere, Rumely Indiana stb. A kiállítást a földművelés- és kereskedelemügyi miniszter is meglátogatta. Pozsonyból különvonatok szállították az érdeklődőket Galántára.

A lakosság megélhetésének további fontos forrását a kézműipar, a mesterségek képezték. A hatvanas évek elején a következő mesterségek művelői dolgoztak Galántán: két pék két segéddel, borbély, könyvkötő segéddel, hét csizmadia két segéddel, két mészáros segéddel, aranyműves, kéményseprő, nyerges, lakatos, kovács, három szabó segéddel, négy cipész, két szappanfőző, fuvaros, két asztalos, kerékgyártó és takács. A céhek 1872-ben történt feloszlatása után a galántai kézműiparosok az 1885-ben alapított Haladó Iparoskörbe tömörültek.

A 20. század elején az iparban 246 személy dolgozott. A legtöbb iparost az alábbi mesterségek foglalkoztattak: csizmadia és cipész (43), szabó (26), mészáros (16), pék (13), molnár (13), kovács (12), asztalos (8) és lakatos (3). Az építőiparban 34, a vendéglátásban 42 személy dolgozott.

A múlt század végén, 1898-ban a vasútállomás mellett Kolisch Jakab gőzmalmot épített, ez azonban csak rövid ideig működött, mivel 1901-ben leégett.

Galánta határában a Diószegi Cukorgyár Részvénytársaság szeszgyárat működtetett, amelynek napi termelése 700 liter szesz volt. Ezenkívül működött itt húsfüstölő és szalámikészítő műhely, árpatisztító, téglagyár és szalmatokgyár. Az itt készített élelmiszeripari termékek közül az 1907-es budapesti nemzetközi pékáru-kiállításon nagy sikert arattak a Lőwingerné pékségében gyártott perecek. A termék ezüstérmet kapott.

A lakosság jelentős része a kereskedelemben tevékenykedett. Összehasonlítva az 1848 előtti időszakkal, számuk jelentősen megemelkedett. A hatvanas évek elején Galántán 17 vegyeskereskedés, 2 szőrmeüzlet, 5 vásárkereskedés, 6 borkereskedés és fűszerbolt mellett 5 házaló árus és 3 szatócs is működött. Már az említett időben valamennyi vállalkozó a Kereskedőtársulatban tömörült. A Galántai Kereskedők és Iparosok Társulatát 1907-ben alapították, tevékenységéről azonban nincsenek adataink.

A kereskedők jelentős száma, tehát a tőke jelenléte nagyban elősegítette a pénzintézetek megalakulását. Pozsony vármegyében Pozsonyon, Nagyszombaton és Malackán kívül 1864-től Galántán is működött pénzváltó. A Galántai Takarékpénztár 50 000 forint alaptőkével 1872-ben alakult meg, és 1000 darab 50 osztrák forint értékű részvénye volt. A Galántai Népbankot 1908. június 9-én alapították meg, és 110 részvényese volt. A Hitelintézet szintén 1908-ban alakult meg.

A vasút jelentős szerepet játszott a mezőváros életében, hiszen a Budapestet Béccsel összekötő va­sútvonal a helységen vezetett keresztül. A Pozsony-Vác vasútvonalba Galánta 1850. december 16-án kapcsolódott be. A Galánta-Szered elágazás előkészületi munkálatai 1883 áprilisában kezdődtek meg, és 1883. november 1-jén a vonalat átadták a vasútforgalomnak. Ezzel Galánta fontos vasúti csomópont lett. A vasútállomás épületét 1899-ben Halzl József szenci építész bővítette ki. A vasút sok galántainak nyújtott kereseti lehetőséget: 1900-ban 62 személyt foglalkoztatott.

Az 1904. április 25-én Budapesten kitört vasutassztrájk Érsekújváron keresztül Pozsonyig terjedt, és Galántán is visszhangra talált. A kormány csak úgy tudta ezt a megmozdulást letörni, hogy a sztrájkolókat behívta a hadseregbe.

A galántai munkásság szerveződése már a múlt század végén megkezdődött. A munkás-segélyegylet létezéséről 1898-ból maradtak fenn adatok. A munkások magasabb szintű szervezettsége csak a szakszervezetek létrehozásával valósult meg. Az építőipari munkások szakszervezete Galántán 1906-tól volt ismert.

Galánta gazdasági életére pozitív hatással volt az a tény, hogy vásártartási joggal rendelkezett. A hatvanas évek elején március 12-13-án, május 21-22-én, augusztus 13-14-én és december 3-4-én tartottak vásárokat Galántán. Az első napon mindig marhavásárt tartották. Ezenkívül a múlt század második felében hetente volt itt gabonapiac, élelmiszerpiac és vásár. Századunk elejétől a vásárokat az új utcával szemben elterülő térségen tartották, amelyet a galántai közbirtokosság erre a célra vásárolt meg. Galánta nem rendelkezett ingó és ingatlan vagyonnal, s ez jelentősen fékezte a kapitalista fejlődést. A községi kiadásokat az adópótlékból fedezték. Kisebb bevételekhez csak a vásárilletéki és a vadászati jog bérbeadásával jutottak. 1904-től a Kossuth Lajos utcai úttest karbantartásának céljára a mezőváros jogot nyert útvám szedésére, mindazon áruért, amelyet az említett útszakaszon az állomásra, illetve az állomásról szállítottak.

Az állandó pénzügyi nehézségekkel küszködő Galántán nem épülhetett nagyobb gyár sem, annak ellenére, hogy e tekintetben történtek kísérletek. Princz Lajos bécsi vállalkozó 1907-ben címkegyárat akart Galantára telepíteni, 1909-ben Löbl Mátyás szövőgyárral próbálkozott, s végül 1912-ben a langewieseni Schaan és Schupp üveggyár alapításának gondolatával foglalkozott. A községi képviselőtestület a község vagyontalansága miatt képtelen volt hozzájárulni a tervek megvalósításához. A szervezésben legtovább a gyufagyár telepítése jutott, amely 70-80 munkásnak nyújtott volna munkaalkalmat. Annak ellenére, hogy a telket is kijelölték, 1914-ben a világháború kitörése megakadályozta az építkezést.

A mezőváros legnagyobb összegű rendszeres kiadásai a szegények megsegítésére irányultak. Már 1847-ben működött itt szegényház, ahol nyolc koldust tudtak elhelyezni. Ellátásukról a plébános gondoskodott, és a felmerülő kiadásokat a Galgóczy József-féle alapítványból fedezték. Ennek ellenére a mezővárosnak sok gondot okozott a szegényház fenntartása és a vagyontalan lakosok kórházi kezelésével járó költségek megtérítése.

Az elöljáróság a 19. század hatvanas éveinek végén kezdett foglalkozni a közegészségügy kérdéseivel. Első lépésként a vágóhidat telepítették ki a központból. Sajnos, az egészségügy kérdése csak járványveszély idején került előtérbe. A legfélelmetesebb járvány, a kolera már 1831-ben végigsöpört Galántán, legtöbb áldozatát azonban 1866-ban szedte. Az említett év szeptemberében és októberében 83 személy halt meg. A következő járvány 1873-ban csak mérsékelten érintette Galántát. Ekkor és 1892-ben is, amikor újból kolerajárvány fenyegetett, egészségügyi bizottságot jelöltek ki, amely figyelemmel kísérte az egészségügyi előírások betartását, és a szükséges fertőtlenítőszerek beszerzésével volt megbízva.

A járványok közül még a vérhast kell megemlítenünk, amely 1848-ban és 1918-ban a legtöbb áldozatot követelte. A gyermekjárványok - a vörheny, a himlő, a kanyaró - rendkívül gyakoriak voltak, és a nagyon magas gyermekhalandóságot jelentős mértékben befolyásolták, ahogy ezt az alábbi kimutatás is tükrözi:

Évek	1850-1860	1861-1870	1871-1880	1900-1910	1911-1918
Halálozások száma	654	650	625	734	605
Gyermekek 1 éves korig	208	202	231	263	142
Gyermekek 1-15 év között	183	145	168	162	117
Gyermekhalálozás%-ban	59,8	53,1	63,8	57,9	42,8

Törvény is előírta, hogy a városok kötelesek a közegészségügyről gondoskodni: A mezővárosok kötelesek voltak orvost, szülésznőt és halottkémet foglalkoztatni. Galántán 1876-ban három, 1884-ben öt orvos dolgozott. A körzeti orvosi állást azonban az elöljáróság a helyi orvosok jelenléte miatt sokáig habozott betölteni, mivel a körzeti orvos alkalmazása még több kiadást jelentett volna. A helyi szülésznő 1877-től volt a község fizetett alkalmazottja, a halottkém pedig 1873-tól.

A községi képviselőtestület 1872-1880 közötti jegyzőkönyveiből tudjuk, hogy Galántán kórház is volt, amelyet a plébános igazgatott, és a 8. számú házban működött. A későbbiek folyamán működéséről nincsenek adataink. Járványok idején kórházul leggyakrabban a mezővároson kívül álló ún. pásztorház szolgált. 1912-ben a járványkórházat a temetőhöz közel álló régebbi épületben helyezték e1. Egy, a temetőben álló kamrát rendezték be boncteremnek, majd az új hullaház felépülte után, 1912-től ezt a célt külön helyiség szolgálta. Már 1861-ben megalapították Galántán a temetkezési társulatot, amely tagjai méltó eltemetését tűzte ki feladatául.

A közegészségügy területén fontos lépést jelentett az 1912-ben fúrt artézi kút, amely kifogástalan ivóvízzel látta el a lakosságot. Galantán már a múlt század hatvanas éveinek elején működött gyógyszertár. Karll József, Massányi Géza és Wantoch Zsigmond hosszú éveken keresztül voltak a mezőváros gyógyszerészei. A kilencvenes években a gyógyszertár a templommal szemben álló épületben működött.

A mezőváros kiadásaiban jelentős tételeket képeztek az iskolaügyre fordított összegek. 1847-ben Galántának egy tanítója volt, Oskvarz Pál, aki egyben kántor és jegyző is volt. Az iskolát a környező falvak - Nebojsza, Gány, Barakony és Hodi - gyermekei is látogatták, összesen ötvennyolcan. A hatvanas évek elején már 62 fiú és 58 lány tanult az iskolában. Továbbra is csak egy tanító működött (1865-től Fülöp János), bár már két osztályt nyitottak. Iskolaköteles gyermek azonban jóval több volt: 96 fiú és 82 lány. Az iskola gyenge látogatottsága még századunk elején is tartott. A tanfelügyelő jelentéseiből tudjuk, hogy még tavasszal is csak a tanulók egyharmada látogatta az iskolát.

A hatvanas évek végén az iskolaügyi problémák megoldására iskolaszéket jelöltek ki, amelynek hatáskörébe az iskolaépítés ügye is beletartozott. 1886-ban az iskolaszék a templom mögött telket vásárolt, amelyen 1887-ben felépült az új, háromtantermes és tornatermes katolikus iskola, ezzel azonban a tanteremhiány csak rövid időre oldódott meg. A század elején a tantermek már túlzsúfoltak voltak, hiszen az iskolát 270 gyermek látogatta.

Vörös Ferenc, Polák Kálmán és Bocz Árpád alkották a tantestületet. Berényi Gyula, a negyedik tanító 1904. szeptember 1-jétől tanított itt. 1907-ben a katolikus iskola további tanteremmel bővült, és a tanerők száma Munkácsi Mária tanítónővel ötre emelkedett.

Tudjuk, hogy Galántán a hatvanas évek végén zsidó felekezeti iskola is működött. Az iskola a nyolcvanas évek végén az új utcában új épületet kapott. A század elején három tanerőt foglalkoztatott.

Már a nyolcvanas évek elején foglalkoztak a felekezeti iskolák községi kezelésbe való átvételével, azonban a mezőváros alacsony bevételei a terv végrehajtását nem tették lehetővé.

Az említett két iskolán kívül működött egy kézimunkaiskola is leányok számára. Ez magániskola volt, és a Pozsony megyei tanfelügyelő 1881-ből származó jelentéséből tudjuk, hogy Galántán kívül csak Pozsonyban működött hasonló intézmény. A beszámolók még a század elején is említést tesznek róla.

Leányok részére 1914-ben háztartási tanfolyamot is szerveztek. Az elméleti ismeretek mellett a fő hangsúlyt a gyakorlati ismeretek elsajátítására helyezték.

Az 1910-ben megnyílt tanonciskola 67 tanulóját Polák Kálmán, a katolikus iskola tanítója oktatta, majd 1911-től, amikor az iskola további osztállyal bővült, Vadász Dezső, a zsidó felekezeti iskola tanítója is itt tanított. Az oktatás a katolikus iskola épületében folyt. Később felmerült egy mezőgazdasági iskola alapításának a gondolata is, azonban ez pénzügyi fedezet hiányában nem valósult meg.

Már 1892-ben volt Galántának óvodája. Ezt a magánintézményt 1892-től a mezőváros anyagilag is támogatta, ennek ellenére 1895-ben megszűnt. A későbbi években történtek további óvodaalapítási kísérletek, ezek azonban a lakosság érdektelensége miatt meghiúsultak.

Az iskolán kívül a kultúra és a népművelés terjesztésében nagy szerepet játszottak a helyi egyletek és körök. Elsősorban a Társaskör érdemel említést, amely 1883-tól tevékenykedett. Gazdasági témájú előadásokat szervezett, mulatságokat rendezett, de saját könyvtára is volt, amely 1903 elején 450 kötetből állt.

A század végén a Galánta vidéki akadémiai (főiskolás) diákifjúság köre is szervezett esténként előadásokat és mulatságokat.

Már 1875-től működött a tűzoltóegyesület is. Az egyesület az elégtelen felszerelés miatt főleg a század végén került sűrűn a kritika kereszttüzébe.

Színes tevékenységet folytatott az 1908-ban alapított Sportegylet. Közismertek voltak az évente, augusztusban rendezett atlétikai versenyei. A labdarúgás barátai 1913-ban alapították meg a Galántai Futballtársaságot.

A múlt század végén és századunk elején a kultúra terjesztésében jelentős szerep jutott a könyvnyomdának. Első tulajdonosa Németh Gyula volt, majd 1894-ben Neufeld Sámuel kezébe került, aki a nyomdát modern gőzhajtású gépekkel szerelte fel. 1896-tól Galánta és Vidéke címen sajtóterméket is megjelentetett. Ez tulajdonképpen folytatása volt a hasonló címen már 1892. március 27. és augusztus 15. között Németh Gyula által megjelentetett lapnak. A lap nemcsak a kor kulturális eseményeiről írt, de krónikása volt Galánta és környéke gazdasági életének is.

Neufeld a sajtótermékeken kívül könyveket is nyomtatott, és könyvkötészettel is foglalkozott. Neufeld 1902-1905 között naptárkiadással is megpróbálkozott, ennek eredményeként jelentek meg a Galántai Naptárak. 1900-ban gyermekkönyvtárat is nyitott.

Ebben az időben az iskolák és a Társaskör is rendelkezett könyvtárral. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa 1909-ben népkönyvtárat alapított Galántán.

A filmvetítés 1909. december 25-én kezdődött meg Galántán a Politzer-féle vendéglőben. Különböző színtársulatok is gyakran látogattak el ide. Fellépett Galántán Simándy Zsigmond húsztagú színtársulata, 1902-ben pedig Monory Sándor operett-társulata, de a helyi műkedvelők sem tétlenkedtek. Így 1892. augusztus 7-én a Kaszinóban Moliére Botcsinálta doktorát adták e1ő, de későbbi évekből is maradtak fenn adatok műkedvelő színjátszásról. A bevételekből gyakran a könyvtárak állományát bővítették. Színdarabok betanulásával iskolástanulók is foglalkoztak.

A galántai kulturális élet fellendítésében számos személyiség vett részt. Ezek közül meg kell említenünk Vörös Ferenc tanítót, aki 1900-1912 között a Galánta és Vidéke szerkesztője volt, s a lapban főleg az iskolaügyet érintő cikkeket közölt. Drámáit és színműveit a helyi műkedvelők és a katolikus iskola tanulói vitték színre. Továbbá meg kell emlékeznünk az 1871-ben Galántán született Frideczky Árpádról is, a jeles mezőgazdászról, aki Pozsony vármegye monográfiájában a mezőgazdaságról és az állattenyésztésről írt tanulmányt. Több kisebb, főleg a földművelést érintő munkát publikált.

A zenének Galántán régi hagyományai vannak. A mezőváros muzsikusai már a 18. században is közismertek voltak. A galántai kastélyok sok világhírű zenészt láttak vendégül. Az 1761- 1790 közötti években az Esterházyak szolgálatában álló Joseph Haydn többször is szerepelt Galántán. A 19. század második felében a galántai muzsikusok hírnevét Mihók József és zenekara is gazdagította. Nemcsak az Esterházyakat mulattatták, hanem gyakran szerepeltek az ország határain kívül is. Századunk elején Nagy István ismert prímás és dalszerző volt.

1885 novemberétől Galántán élt szüleivel a gyermek Kodály Zoltán. Édesapja 1892-től volt itteni állomásfőnök. A Galántán eltöltött gyermekévek mély emlékeket hagytak Kodályban. 1888-ban itt kezdett iskolába járni, és 23 éves korában, 1905-ben visszatért ide. Galántán és környékén kezdte meg népzenei kutatásait, a népdalok gyűjtését. Később a Galántai táncokkal tette városunkat világhírűvé.


Galánta, 1987, 38.-46. oldal

Back to main page.